
Egy kiskutya rvid lete
Nem igazn emlkszem a helyre, ahol szlettem. Szûk volt s stt, s az emberek sohasem jtszottak velnk. Emlkszem Anyura s az õ puha bundjra, aki sajnos gyakran beteg volt s sovny. Alig tudott tejet adni nekem, a btyimnak s a hgaimnak.
Emlkszem kzlk sokan elpusztultak, mg mindig nagyon hinyoznak nekem. Emlkszem viszont a napra amikor elvlasztottak Anyutl. Olyan szomor voltam s fltem is, a tejfogaim pp csak kinõttek s nagyon is Anyuval kellett volna maradnom mg, de õ beteg volt s az Emberek llandan azt mondogattk, hogy pnzre van szksgk s elegk volt a rendetlensgbõl, amit a hgaimmal csinltunk.
Betettek minket egy ketrecbe s egy idegen helyre vittek. Csak kettõnket. sszebjtunk s nagyon fltnk, s mg mindig egyetlen kz sem jtt hozznk cirgatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fny, hang s szagok!
Egy zletben vagyunk ahol rengeteg klnbzõ llat van! Nhny vijjogva csiripel, van amelyik nyvog, megint msok kukucsklnak csak.
A hgommal egytt egy kis kalitkba vagyunk zsfolva s ms klykk hangjt is hallom krlttnk. Ltom az embereket amint bmulnak rm, szeretem a kis embereket, a gyerekeket. Olyan desek s mksak, mintha jtszani akarnnak velem!
Egsz nap a kalitkban maradunk, nha gonosz emberek megtik az veget, hogy megijesszenek bennnket, nha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Nhnyan gyengdek, nhnyuk viszont bnt minket, viszont mind azt mondja
- milyen aranyosak! Szeretnk egy ilyet!
De vgl egyiknket sem vitt haza senki.
A nõvrem tegnap este mlt ki, amikor az zlet stt volt. Rtettem a fejemet a puha szõrre s reztem amint az let elszllt csppnyi testbõl. Hallottam amint azt mondtk, nagyon beteg volt, s azt, hogy akcis ron leszek eladva, csakhogy hamar eltûnjek a boltbl. Azt hiszem az n gynge nysztsem volt az egyetlen ami gyszolta õt, amint reggel kivettk Hgom testt a ketrecnkbõl s a szemtbe dobtk.
Ma egy csald jtt s magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazn kedves csald, ok igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tlat s eledelt s a kislny olyan gyngden tartott a karjaiban. Annyira szeretem õt! Az anyukja s az apukja azt mondta milyen des s j kiskutya vagyok! gy hvnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A csald olyan jl gondomat viseli, szeretnek, gyngdek s desek velem. Szelden tantanak a j s a rossz dolgokra, enni adnak s rengeteg szeretetet. Az egyetlen amit szeretnk, hogy rmt leljenek bennem. Imdom a kislnyt s ha szaladglunk, vagy jtszom vele, azt nagyon lvezem.
Ma az llatorvosnl voltunk. Ez egy szrnyû hely volt s nagyon meg voltam ijedve. Kaptam nhny szurit, de a legjobb bartom - a kislny - olyan vatosan tartott s azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomor dolgokat mondhatott a szeretett csaldomnak, mert rm lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint slyos cspõ-elmozduls s mondtak valamit mg a szvemrol is...
Hallottam amint a doktor a felelõtlen kutyaszaportkrl beszlt s, hogy a szleim nem lettek kivizsglva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek ltni a csaldomat. De õk mg mindig szeretnek engem s n is nagyon szeretem õket!
Ma vagyok 6 hnapos. Mg a tbbi hasonl kor kiskutya jl megtermett s pajkos, nekem szrnyen fj ha csak megmozdulok is. A fjdalom soha nem csillapodik.
Akkor is fj amikor futok, vagy a hõn szeretett kislnnyal jtszom, sõt a llegzetvtelt is fjdalmasnak tallom. Megteszem a tõlem telhetõ legjobbat, hogy az az erõs klyk legyek amilyennek tudom, elvrnnak, de ez oly nehz. Majd a szvem szakad meg a szomor kislny lttn s hallani az Anyut s Aput beszlni arrl, hogy lehet, hogy elrkezett az idõ. Szmos alkalommal jrtam mr az llatorvosnl, s a leletek sohasem jk. Mindig csak Veleszletett Rendellenessgekrõl beszlnek.
n csak a meleg napfnyt szeretnm vgre, futkrozni s jtszani s odabjni hozzjuk. A mlt este volt a legrosszabb, a Fjdalom mostanra mr lland ksrõm, mr az is fj, ha felkelek s inni megyek. Prblok felllni, de csak nysztek a fjdalomtl. Vgl betesznek az autba. Mindenki szomor s n nem tudom mirt. Rosszul viselkedtem taln? Prblok j lenni s kedves. Mit csinltam rosszul? brcsak ez a fjdalom mlna mr! Brcsak felszrthatnm a knnyeit ennek a kislnynak.
Prblom kinyjtani az orromat s megnyalni a kezt, de ismt csak nyszteni tudok a fjdalomtl.
Az llatorvos asztala furcsn hideg. Ismt nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember lel, szeret engem, a knnyeik a puha bundmra potyognak. rzem a szeretetket s ugyanakkor a szomorsgukat is. Vgre sikerl finoman megnyalogatni a kezeiket. Mg a doktor sem tûnik olyan gondterheltnek ma, gyngd s rzek valami enyhlst a fjdalmamban is. A kislny vatosan tart s n hls vagyok neki mindazrt a szeretetrt, amit nekem ad.
Most egy kis cspst rzek az elsõ mancsomban. A fjdalom mlik s bke telepszik rm. Most mr meg is tudom finoman nyalogatni a kezt. lomszerû a ltvny, ami elm trul: Anyu, btyim s hgaim egy tvoli zld mezõn vannak a Szivrvny Hdnl. Azt mondjk, ott nem ltezik a fjdalom, csak bke s boldogsg.
Bcst intek a csaldnak az egyetlen mdon, ahogy tudok: kis farokcsvlssal s az orrommal megrintem õket. Vgig azt remltem, hogy hossz-hossz veket tltk el velk, de nem lehetett.
-Ltjk, mondta az orvos, az llatkereskedsben kaphat klykk NEM felelõssgteljes tenysztõktõl szrmaznak Mr nem fj semmi, s jl tudom, sok v fog eltelni, mg ismt tallkozhatom a szeretteimmel.
Brcsak mskpp alakultak volna a dolgok...
(Az eredeti rs J. Ellis munkja, mely szabadon terjeszthetõ abban a remnyben, hogy segt meglltani a kutya-szaportk lelkiismeretlen munkjt s azokt, akik a pnzrt tenysztik az llatokat, nem pedig a fajta nemesebb ttelrt) Fordtotta: Vukovics Pter
Szerzõ: J. Ellis (fordtotta: Vukovics Pter) |